A sümegiekkel utolsó közös kirándulásunk igazán nagyszerű eseménnyel zárult. Március végén utoljára szálltunk buszra, hogy Budapesten még egyszer megöleljük, köszöntsük az ország túlsó részéről megismert barátokat, ismerősöket, a sümegi diáktársakat.
A nap két részből állt, délelőtt az Állatkertben barangoltunk, s délután a záróesemény az Országház látogatása volt.
Pócs János országgyűlési képviselő úrnak köszönhetjük, hogy lehetőség nyílt erre. Az ő vendégeiként járhattuk be az Országházat.
Bár esett az eső, mégis nagy izgalommal vártuk a pillanatot, amikor beléphetünk az ország első számú épületébe. Voltak szép számmal olyanok is, akik még soha nem látták az épületet belülről, de mondhatni az egész társaság először járt a Kossuth téren, mióta elkészült a felújítás, a Látogatóközpont.
Amikor a buszról leszálltunk, magával ragadó volt az épület monumentalitása, a tér átalakítása miatt sokkal szebbnek tűnik, mint régen. Izgatottan várakoztunk a belépésre, hiszen nem mindennapos esemény, amikor fémdetektoros kapu, táskák átvilágítása után léphettünk be. Idegenvezető kísért minket és egy egyenruhás kormányőr, aki nagyon kedves, barátságos és segítőkész volt. Ez is nagyon kellemes élmény volt. S aztán kezdetét vette a „parlamenti túra”.
Tátott szájjal csodálkoztunk rá mindenre, amit elénk tárt szóban és látványban az idegenvezető, aki igazán jól értett a gyerekek nyelvén. Nem győztük a fejünket kapkodni, annyi látnivaló volt. Megnézhettük a kisebb országgyűlési termet is, ami épp olyan, mint ahonnan az üléseket a tévé közvetíti. A kupolaterem volt a legnagyobb csoda. Megilletődötten csodáltuk a koronázási jelvényeket, szinte alig lehetett elgondolni, hogy Szent István koronája karnyújtásnyira van tőlünk. A hely szelleme mindenkit megragadott. A látogatás végén megnéztük a kiállítást a Kossuth tér átépítéséről, majd a látogatóközpont aulájában elbúcsúztunk a sümegiektől, egy utolsó közös fotót készítettünk, majd buszra szálltunk s élményekkel tele elindultunk haza.
Nagyon szép befejezése volt a pályázatnak ez a nap. S köszönjük Pócs Jánosnak, hogy ezt lehetővé tette.
Utolsó kommentek