Közös úton közös jövőnkért

Ezen a foglalkozáson tulajdonképpen egy rendhagyó történelem órát tartottak a kollégák. A jól felépített előadás az 1848/49-es forradalom és szabadságharc általános ismertetésén túl a környékbeli vonatkozásokat is kiemelte. A tavaszi hadjárat előkészítéséről, főbb állomásairól és eredményeiről is tájékozódhattak azok a tanulók, akik még nem tanultak róla. Természetesen a nyolcadikosok segítettek az események felelevenítésében. Az előadás után következett a csoportmunka, melynek során a tanulók természetesen a tanulói laptopok segítségével először anyagot gyűjtöttek, majd mindegyik csoport egy-egy helyszínt kidolgozott, így fűzve fel az eseményeket egy zsinórra.

A mai napon ellátogattunk a Somló Volán Zrt sümegi telepére. A látogatás során betekintést nyertünk a buszos vállalat mindennapi életébe. Először a forgalomszervező irodában meséltek nekünk a mindennapokról. Megtudtuk, hogy milyen nagy munka összeállítani a napi terveket és elcsodálkoztunk, hogy mennyi jármű érkezik és indul Sümegről.

Ezután a műhelyben tettünk látogatást, ahol megismerkedhettünk a lakatosok, az autószerelők, a karosszérialakatosok és az autóvillamossági-szerelők munkájával. A fiúknak nagyon tetszett minden a műhelyben, rengeteg szerszám és mindenféle gép elvarázsolta őket. A csúcs az volt amikor begurultunk a mosóba és belülről láthattuk a mosási folyamatot.

A Közös úton közös jövőért pályázat keretében kiránduláson vettünk rész, 32 diák és 7 felnőtt. A kirándulást Németh Zoli bácsi szervezte, ezért kicsit tartottam tőle, mert ő „be szokta gyújtani a rakétáit”. Szerencsére most nagyon visszafogott volt a tanár nénik miatt.

A Szép-kilátónál megismerkedhettünk a hegység kialakulásával és elmondták, merre és mennyit megyünk, sőt még térképen is megnézhettük az útvonalat.  Boldogan elindultunk, ez száz méterig tartott és jött egy meredek rész. Érdekes fizikain törvény: a megtett úttal egyenes arányban csökken az oxigén vagy én vagyok tápos.

Amikor elértük a Pele apó tanösvényt, minden újra jó lett. Kényelmes séta alatt rövid leírásokat olvashattunk az erdő élővilágáról, sőt még erdei sportszerek is voltak. De jó lenne Sümegen is egy ilyen. Zoli bácsi ekkor azt ígérte, nem sokára lesz!

Két kilátót is megmásztunk és gyönyörű tájakat láthattunk. A Tapolcai-medence tanúhegyeit, a déli partot és a Keszthelyi-hegységet. Kár, hogy a másodiknál már csak a túravezetőnek volt ereje viccelődni. Erre jött a csodaszer: ha időben beérünk Györökre, fagyizhatunk.

 Nem gondoltam volna, hogy néhány gombóc fagyiért képesek vagyunk így száguldozni. Mi már felét elnyaltuk mire a felnőttek leértek és milyen jó volt elterülni a buszon. Most értettem meg mit jelent kellemesen elfáradni.

                                                                                                               Resperger Mihály

                                                                                                                            7. C

Nem sokkal szakkörünk megalakulása után elhatároztuk, hogy levelet írunk az akkor még ismeretlen sümegi társainknak. Előzőleg felelevenítettük a levélírással kapcsolatos tudnivalókat. Ezt követően nagy lelkesedéssel fogtak hozzá tanulóink a levelek megfogalmazásának. Menet közben kiderült, hogy nem is olyan egyszerű feladat ez. Mai mobiltelefonos, internetes világunkban kiveszőfélben van a kapcsolattartásnak ez a formája. Lassan azonban megszülettek az „alkotások”, melyben tanulásról, hobbiról, családról és a közelgő személyes találkozásokról is szó esett.

Vasárnap (2014. március 9-én) kecskeméten jártunk a Katona József színházban ahol a Páratlan páros című darabot néztük meg. Nagyszerű bohózatot láttunk, amelyben Cseke Péter és Szerednyei Béla játszották a főbb szerepeket.

Ezen a márciusi szombaton különleges kirándulásra indultak diákjaink. 2014. március 8-án élő hadtörténelem órán vehettünk részt a Jászkun Magyar Királyi Honvéd Hadkultúra Alapítvány és az Aba-Novák Kulturális Központ szervezésében Szolnokon. Az eseményen számos hagyományőrző csoport idézte fel a csata történetének egy-egy epizódját, amely bepillantást engedett a harcoló felek ruházati, felszerelési, és fegyverzeti rendszerébe, a korabeli harceljárásokba. 

Miután busszal megérkeztünk a városba, részt vettünk a Szabadság téren az 1849. március 5-én vívott csata emlékére állított emlékmű koszorúzásánál. Itt a hagyományőrzők tiszteletlövései és a szolnoki helyőrségi zenekar tette látványossá a megemlékezést. Ezután, a zenekar kíséretével átvonultunk a Lengyel Légió utcába, hogy megemlékezzünk a csata lengyel áldozatairól is.

Először a lengyel kisebbségi önkormányzat által 1999-ben állított magyar-lengyel nyelvű emléktábla koszorúzását, majd a szintén a Lengyel Légió utcában az 1848-as szolnoki csatában résztvevő lengyel katonák hősies helytállásának emlékére a megyeháza falára elhelyezett emléktábla koszorúzását tekintettük meg. Ez az emléktábla Józef Wysocki tábornok portréját ábrázolja.

A megemlékezések után a Kossuth téren vette kezdetét a rendkívüli történelem óra. Először Kiss Róbert ezredes szemlélte meg a hadakat, majd kezdődött a csata. Az eredeti  csata során meghatározó szerepet játszottak a tüzérek, s nem volt ez másképp a hadijátékon sem. Sűrű ágyúdörgés közepette indultak meg honvédeink, hogy elfoglalják a várost, ami a keményen védekező császáriak ellenállása miatt nem volt könnyű dolog. Ám győzött a túlerő és a városházára kikerült a magyar zászló a császári lobogó helyett. A hadijáték díszszemlével zárult.

Ezután tettünk egy rövid sétát a Tisza-parton, majd indultunk haza. Legközelebb Tápióbicskénél látjuk el a császáriak baját!

A második pályaorientációs foglalkozáson betekintést nyertünk az építészet rejtelmeibe. Előadást tartottak a házépítésről, a nyílászáró készítésről, valamint a munkavédelemről. Vendéglátónk Horváth Csilla ügyvezető kedvesen kalauzolt minket a nekünk idegen világban.

A házépítést (magasépítészetet) a H. Ép-Fa Kft. végzi. Na, de hogy kell házat építeni? Lássuk!

Legelőször egy építőmérnök megtervezi a házat, és kapcsolatban áll a megrendelővel. Jogszabályokat kell betartania. Ezután egy kivitelező csoportot kell megbízni: kőműves, ács, bádogos, épületgépész, villamosmérnök…

Kezdődhet az alapozás! A terület kijelölése után a kőműves végzi ezt a munkát. A külső-belső falak létesítése után… Nem, még nincs kész a ház, hiszen bőrig ázunk! Tetőszerkezetet kell építeni. A tetőfedő munkálatokat ácsok és bádogosok végzik. A tetőszerkezet nálunk leginkább fából készül.

A gáz, víz és fűtés beszerelése után vakolás, majd hang- és hőszigetelés történik. Csempézés, szerelvényezés… KÉSZ!!! Már csak az utómunkálatok vannak hátra.

Ajtó, ablak, vagyis nyílászáró, amiket fából vagy műanyagból készítenek. A Fa-Max Kft. fából, míg a Plastmo Balaton Kft. műanyagból készít nyílászárót. A munkások korszerű gépeken 2-3 hét alatt fejezik be a terméket. Viszont a gépek használatát 3-4 hónapig tart megtanulni.

Természetesen eme „művészeknek” minden precizitásukra szükség van: matek-fizika-kémia, az alapok. Gépek használata-javítása, térlátás, tervrajzról olvasni. Szóval minden, ami nekünk magas.

Három szóval kifejezve: tervez-alkot-rendel. Rengetegféle ember. Az építőipar dolgozói alapján: ahány megrendelő, annyi termék!

Rajzpályázatunkat „Nemzeti jelképeink” címmel - előzetes megbeszélés után - február 26-án, rendeztük meg. Nemzethez tartozásunk jelképei segítik nemzeti érzésünk kifejezését, ezáltal erősítik azt. Ezért fontos, hogy a gyerekek megismerjék, értsék, tiszteljék és használják ezeket a jelképeket.

Első lépésként számba vettük jelképeinket. Az internet segítségével összegyűjtött anyagot egy dokumentummá rendezve, minden diáknak átadtuk.

Feladatuk az volt, hogy szabadon választott technikával jelenítsék meg ezeket.

A szerdai rendezvényt Igazgató úr nyitotta meg.

A gyerekeknek egy óra állt rendelkezésükre, hogy munkájukat elkészítsék. Néhányan, komoly előkészületeket végeztek alkotásaik elkészítéséhez, mások egyszerűbb megoldás mellett döntöttek. A rajzolás és festés szokatlanul nagy csendben zajlott.

Az alkotásra szánt idő leteltével a zsűri összeült, hogy meghozza döntését. Biztosan nehéz dolguk volt, de a diákok erről semmit nem tudtak, hiszen ők ez alatt, egy kis ropogtatni- és innivaló eltüntetésében vettek részt, most már lényegesen nagyobb hangerővel.

Az elkészült rajzok elnyerték a zsűri tetszését, hiszen mindenkinek emléklapot és jutalmat osztottak, majd végül a győzteseket is kihirdették, akik oklevéllel és egy csomagnyi jutalommal állhattak a fényképezőgép lencséje elé.

Díjazottjaink a következők:

Címer kategóriában:

              1. helyezett - Tóth Barbara

              2. helyezett - Mráz Lívia

              3. helyezett - Bódi Kitti

Ünnepeink kategóriában:

              1. helyezett -  Kovács Ramóna

              2. helyezett -  Béres Kinga

              3. helyezett -  Bódi Éva 

Összetett kategóriában:

              1. helyezett -   Tóth Gréta

              2. helyezett -   Makai Viktória

              Különdíj      -   Oláh Anna   

A fényképek elkészítése után, mindenki megtekintette az alkotásokat bemutató kiállítást. 

A sikeres rendezvényért köszönet minden szervezőnek és résztvevőnek!

Jelképeink alaposabb megismerése hozzájárulhat ahhoz, hogy jobban tiszteljük nemzeti értékeinket, önmagunk becsülése pedig képessé tehet arra, hogy becsüljünk másokat is.

 Programsorozatunk második előadására 2014. február.  19-én került sor Generációk közti együttműködés címmel.

A foglalkozásra a tanulók családfájuk összeállításával, emlékezetes események felelevenítésével készültek.

A családi kötelékek sokat segíthetnek abban, hogy a gyermekes családok össze tudják egyeztetni a karriert a gyermekneveléssel,- az ilyen családokban a nagyszülők tudnak az unokák mellett segíteni és a fiatalok tudják támogatni az idősebb generációkat.

A fiatalok sokkal inkább tudnak alkalmazkodni például a korlátlan információáramláshoz, sőt kifejezetten igénylik ezt, az idősebbek számára azonban ez teher is lehet. 

 Segítsük elő a fiatalok és az idősebb nemzedék közötti megértést, tapasztalatcserét, amely az idősebb generációk aktivitását is ösztönözheti.

 Váljon szorosabbá az együttgondolkodás.

A közös gondolatok ébresztésével beszélgetőkör alakult, amit a gyerekek szituációs szerepjátékokkal tettek színesebbé.

  Idősek és fiatalok is megértik egymást, ha van tisztelet; mert nem az számít, ki hány éves, hanem az, hogy tiszteljük egymást, tekintet nélkül az életkorra!   -e gondolat jegyében zártuk le délutánunkat.

Január 8-án elkezdődött a magyar szakkör, amelynek a könyvtár ad otthont. Az első alkalomkor megbeszéltük, hogy az elkövetkező foglalkozásokon olyan témákat dolgozunk fel, mint például városunk nevének eredete, mondái és irodalmi hagyományai. Mindebben sokat fog segíteni a könyvtár, hiszen rengeteg kutató munka vár az ifjú irodalmárokra.

Természetesen a közelgő tavasz idején nem csak a négy fal között szeretnénk eltölteni az időnket, hanem kimozdulva a városba, annak történelmileg és irodalomtörténetileg fontos helyszíneit is fel akarjuk keresni, így a terveink szerint sokat kirándulunk, ha az időjárás jobbra fordul.

Majd a magyar történelemhez kapcsolódó mondákat is olvasgatunk. Ezáltal olyan magyar szakkört valósítunk, meg ahol használhatják a diákok történelmi tanulmányaik során felhalmozott ismereteiket is.

A csapatban mindenki jó kedvűen várja a folytatást…

Február elején egy kicsit megfogyatkoztunk (a betegségek miatt), de lelkesen dolgoztunk. Az olvasást kiegészítette egy kis játék. A képen éppen gondolati hálót készítünk, melynek segítségével meghatároztuk a monda fogalmát.