Az első márciusi napsugarak kicsaltak bennünket, szakkörösöket az iskolából, s megnéztük „élőben” amiről addig csak beszélgettünk: a Fehérköveket.
A Fehérkövek sziklája már messziről hívogatóan intett felénk, s mi vidáman vágtunk neki az útnak. Később aztán, mikor az út egyre meredekebb lett, elcsendesedtünk. Majd mikor keskenyebbé vált az ösvény, egymás mögé besoroltunk. A rövid, de annál izzasztóbb kaptató után felértünk a csúcsra: a Fehérkövekre. Végre!!! Ott fent hasznosan töltöttük a pihenőnket. A magyar szakkörösök elmondták a helyhez kötődő mondákat, Zoli bácsi pedig „földrajzórát” tartott.
A visszaúton lelkesen keresgettünk kincseket a porban, s így észre se vettük, hogy leértünk. Kellemes délutánt töltöttünk együtt! – mindnyájan ezt gondoltuk.
Utolsó kommentek