Közös úton közös jövőnkért

Lezárult a testvériskolai pályázatunk a "Közös úton közös jövőnkért" -kompetencia alapú programsorozat az elfogadás és nemzettudat fejlesztés jegyében.

A Társadalmi Megújúlás Operatív Program "Hazai és nemzetközi testvériskolai kapcsolatok kialakítása" című pályázati felhívásán nyert a Klebelsberg Intézményfenntartó központ a TÁMOP-3.3.14.A-12/1-2013-0024 pályázati azonosító számú "Közös úton közös jövőnkért"-Kompetencia alapú programsorozat az elfogadás és nemzettudat fejlesztése jegyében elnevezésű pályázati programmal. A projekt során a jászkiséri Csete Balázs Általános Iskola a sümegi Ramasetter Vince Testnevelési Tagozatos Általános Iskolával alakított ki testvériskolai kapcsolatot. A programmal 2014.január 6-tól - 2015.április 6-ig tartott.

A pályázati időszakban az alábbi programokon vehettek részt tanulóink:

• 3 napos találkozó Sümegen
• 3 napos találkozó Jászkiséren
• Közös táborozás
• Szakköri lehetőségek földrajzból, történelemből és magyar nyelvből
• Pályaorientációs programokon való részvétel
• Történelmi csapatverseny
• Szavalóverseny
• Rajzverseny
• Szolnoki és tápióbicskei csata
• Százhalombattai kirándulás
• Poroszlói Ökocentrum meglátogatása
• Szilvásváradi kirándulás
• Pannonhalmi apátság megismerése
• kirándulás Zircre
• Jászberényi Állatkert, valamint a Jászmúzeum meglátogatása

A projekt közös budapesti látogatással zárult, ahol először az állatkertben találkozhattak tanulóink.A napot az Országház meglátogatásával zártuk, a lehetőséget ezúton is köszönjük Pócs János Országgyűlési képviselő úrnak.

Szeptemberben, amikor a sümegiek látogattak el hozzánk három napra, a közösen töltött hétvége egyik szívmelengető eseménye volt, amikor az ajándékba kapott nagylevelű magyalt közösen elültettük az uszoda szomszédságában.

A szép hosszú ősz után aggodalommal figyeltük, hogyan éli túl majd a telet a kis csemete. Mindig volt valaki, aki egy-egy óvó pillantással figyelemmel kísérte. Most, hogy a szerencsére nem túl kemény tél elmúlt, boldogan vettük észre, hogy ébredezik a kis cserje.

Egyelőre még szégyenlősen bontogatja rügyeit a halovány napsütésben, de már biztosak lehetünk abban, hogy megmarad. Így olyan ajándék, amely mindig az együtt töltött vidám napokra fog emlékeztetni minket, valahányszor rápillantunk.

Még egyszer köszönjük a sümegieknek.

Lassan végéhez közeledik ez a hosszú programsorozat, aminek keretében számos érdekesebbnél érdekesebb programon és foglalkozáson vettünk részt. Megismertük a foglalkozásokon Sümeget, a Balaton környékét, sokat játszottunk és a sok játék közben észrevétlenül tanultunk meg sok-sok új dolgot hazánkról, az itt élő emberekről, magunkról. Sok időt töltöttünk együtt, így aztán már egy csapattá kovácsolódtunk. Annyi élményben volt részünk a különböző foglalkozásokon, hogy lehetetlen egyet-egyet kiemelni. Sokat jelentett, hogy a foglalkozásokon egy-egy programelemet részletesebben is megismerhettünk.

2015. március 30-án elindultunk utolsó közös kirándulásunkra. Mindkét csapat szerencsésen megérkezett Budapestre.

Legelőszőr az állatkertbe mentünk ahol sok aranyos kis- vagy éppen nagy állatot láttunk. Jól éreztük magunkat, az idő is kegyes volt, csak a végén szemerkélt az eső. Indultunk a parlamentbe, ahol idegenvezetést is kaptunk. De előtte még át kellett jutni a beléptető rendszeren, izgalmas volt. Az épület csodálatos volt. „Megért egy Havannát.” Jártunk a 96 méteres kupola alatt ahol megnéztük a koronát és nem utolsó sorban voltunk az ülésterem „tükörképében” is.

A programok végén vettünk egy végső búcsút és indultunk haza. Nagyon jól éreztük magunkat az összes közös programon és reméljük, hogy találkozunk még.

Tóth Cintia 7.c

A sümegiekkel utolsó közös kirándulásunk igazán nagyszerű eseménnyel zárult. Március végén utoljára szálltunk buszra, hogy Budapesten még egyszer megöleljük, köszöntsük az ország túlsó részéről megismert barátokat, ismerősöket, a sümegi diáktársakat.

A nap két részből állt, délelőtt az Állatkertben barangoltunk, s délután a záróesemény az Országház látogatása volt.

Pócs János országgyűlési képviselő úrnak köszönhetjük, hogy lehetőség nyílt erre. Az ő vendégeiként járhattuk be az Országházat.

Bár esett az eső, mégis nagy izgalommal vártuk a pillanatot, amikor beléphetünk az ország első számú épületébe. Voltak szép számmal olyanok is, akik még soha nem látták az épületet belülről, de mondhatni az egész társaság először járt a Kossuth téren, mióta elkészült a felújítás, a Látogatóközpont.

Amikor a buszról leszálltunk, magával ragadó volt az épület monumentalitása, a tér átalakítása miatt sokkal szebbnek tűnik, mint régen. Izgatottan várakoztunk a belépésre, hiszen nem mindennapos esemény, amikor fémdetektoros kapu, táskák átvilágítása után léphettünk be. Idegenvezető kísért minket és egy egyenruhás kormányőr, aki nagyon kedves, barátságos és segítőkész volt. Ez is nagyon kellemes élmény volt. S aztán kezdetét vette a „parlamenti túra”.

Tátott szájjal csodálkoztunk rá mindenre, amit elénk tárt szóban és látványban az idegenvezető, aki igazán jól értett a gyerekek nyelvén. Nem győztük a fejünket kapkodni, annyi látnivaló volt. Megnézhettük a kisebb országgyűlési termet is, ami épp olyan, mint ahonnan az üléseket a tévé közvetíti. A kupolaterem volt a legnagyobb csoda. Megilletődötten csodáltuk a koronázási jelvényeket, szinte alig lehetett elgondolni, hogy Szent István koronája karnyújtásnyira van tőlünk. A hely szelleme mindenkit megragadott. A látogatás végén megnéztük a kiállítást a Kossuth tér átépítéséről, majd a látogatóközpont aulájában elbúcsúztunk a sümegiektől, egy utolsó közös fotót készítettünk, majd buszra szálltunk s élményekkel tele elindultunk haza.

Nagyon szép befejezése volt a pályázatnak ez a nap. S köszönjük Pócs Jánosnak, hogy ezt lehetővé tette.

Március 30-án reggel elérkezett az utolsó esemény, ahol a sümegiekkel együtt tölthettünk el egy kellemes napot.

Az időjárás nem volt kegyes hozzánk, esős borongós volt a reggel. De ahogyan megérkeztünk az Állatkert elé Budapesten, a nap előbújt a felhők mögül.

Így aztán vidáman vágtunk neki az állatok felfedezésének. Voltak köztünk olyanok, akik még nem voltak az Állatkertben, nekik minden nagyon izgalmas volt. De amit mindenki a legnagyobb kíváncsisággal várt, azok az új lakók, a koalák voltak. Helyes kis szőrpamacsok aludtak egy-egy faágon. Nem volt túl izgalmas látvány, de nagy élmény volt ezeket a különleges állatokat élőben megcsodálni.

Akik már voltunk többször a budapesti Állatkertben, nekünk is sok érdekes újdonsággal szolgált a hely. Mivel az időjárás újra esőbe fordult, örömmel vettük, a sok interaktív kiállítást, helyszínt, ahol rengeteg időt el lehetett volna tölteni, sokkal többet, mint amire időbeli lehetőségünk volt.

Legjobban a Varázshegy tetszett, ahol még azt is megfigyelhettük, hogyan mozog a csontvázunk, amikor kerékpározunk, megtapasztalhattuk, hogyan látnak a bogarak, vagy hogyan működik a hőkamera, de akár azt is kipróbálhattuk, hogyan nyelne el egy cápa akár egészben minket.

Összességében rengeteget lehetne írni az állatkerti látogatásról, annyi élményben volt részünk. Az biztos, mindannyian úgy léptünk ki a kapun, hogy újra el fogunk jönni, a családunkkal együtt, hogy még alaposabban szemügyre vehessük a minket körülvevő élővilágot. Nagyszerű élmény volt.

     Ebben a hónapban a szakkörök képes beszámolóit hallgattuk meg. A magyar, történelem és földrajz szakkör is rövid bemutatóval készült.

     Visszaemlékeztünk az elmúlt 14 hónap eseményeire, és örömmel nyugtáztuk, mennyi programot, élményt éltünk át. Baráti közösséggé kovácsolódtunk. Izgalommal, de némi csalódottsággal vártuk a pesti kirándulást, hiszen tudtuk ez lezárása, befejezése lesz együttléteinknek.

     A pesti kirándulás után eljött a nap, amikor utoljára ültünk le 32 még egy utolsó, közös beszélgetésre, értékelésre. Jó hangulatban beszéltük meg az utolsó élményeket, elevenítettünk fel táboros, kirándulásos emlékeket. Nem akartunk kifogyni a szóból…

     Köszönjük a sok élményt! Jászkisériek, jó volt veletek! Élményekre nyitottan várjuk a folytatást!

2015. március 20-án, magyar idő szerint 10 óra 45 perckor részleges napfogyatkozás volt észlelhető Magyarország teljes területén. Ezen alkalomból szakköröseink segítségével az iskola tanulónak segítettünk élvezhetővé és balesetmentessé tenni a szemlélődést. A tanulók között biztonságos vastagságú és fényáteresztő lapokat osztottunk ki, hogy mindenki megcsodálhassa ezt a rendkívüli eseményt.

A napfogyatkozás apropóján a következő foglalkozáson csillagászati megfigyelésekről és jelenségekről beszélgettünk. Megnéztük a Hubble legfrissebb képeit és többszöri nekirugaszkodásra sikerült megérteni a Nap- és a Holdfogyatkozások mikéntjeit. Az interneten próbáltunk olyan eseményeket is keresni a történelemben, amelyek korábbi napfogyatkozásokhoz köthetők.

Március elején Zoli bácsi szolt a csoportnak, hogy a novemberben rossz idő miatt elmaradt kirándulást március 20-án tartjuk meg. Elmondta, hogy a zirci természettudományos múzeumban csillagászok mutatják meg a napfogyatkozást, mamutot is láthatunk és túrázunk a Gallya patakon található római fürdőhöz. Ez jó programnak ígérkezett.

 A kirándulás reggelén kicsit fázósan, de kíváncsian indultunk az útnak. Zircen nagyon régen jártam, ezért érdeklődve figyeltem, merre járunk. A múzeum kis épületénél elég sokat kellett sorba állni, így volt időnk meghallgatni, mit kell nézni a tésztaszűrőn, mi mutatja a részletes napfogyatkozást.

A főépületben először az apátsági könyvtárat néztük meg, ahol néma csendben hallgattuk az idegenvezetőt és csodáltuk a régi könyveket. Azért a pannonhalmi nagyobb volt.

 A természettudományos kiállításon két csoportra osztottak bennünket, egy-egy idegenvezetővel. Alapos tájékoztatást kaptunk szóban és látványban a Bakony ásványairól, élővilágáról. Nekem legjobban az ásványkiállítás tetszett, de volt, akinek a lepkék, másoknak a nagyobb vadak. A mamutot viszont mindenki megcsodálta.

Ebéd után átutaztunk Bakonynánára, ahonnét a kék jelzésen elértük a római fürdőt. Szerencsére Zoli bácsi mondta, hogy sportos cipőbe menjünk, így nem volt gond a túra. Szép látvány volt a kanyargós patak, a zubogók. Egy Hatalmas fa kiálló gyökereinél csoportképet is készítettünk. Először nem láttam meg a római fürdőt, amíg el nem magyarázták, hogy a vízesést hívják így. Szívesen b álltam volna, de hideg is volt és simán elsodort volna víz. Visszafelé a másik oldalon mentünk a buszhoz, innen sokkal magasabbról láthattuk a patakot.

Kellemesen elfáradva és élményekkel tele érkeztünk haza, ahol volt mit mesélni.

Bakos Bálint

8.b

Szakkörünk lassan végéhez közeledik. Az utolsó összejöveteleinket nyelvi, irodalmi, ritmikai játékokkal tesszük emlékezetessé. Egyéni, páros és csapatmunkában különböző játékos feladatokkal foglalkozunk. Van közöttük anagramma, szólánc, kép- és betűrejtvény, zanza, memória- és ritmikai játék is. A hangulat jó, sokat törjük a fejünket, játszunk, közben tanulunk, sokat nevetünk és koncentrálunk.