Szomorkás, esős reggel köszöntött ránk, amikor eljött a jászberényi kirándulás napja. De azért várakozással telve gyülekeztünk az iskola előtt. Rövid kis utazásunk végére az időjárás is megkegyelmezett, amikor Jászberényben leszálltunk a buszról a Jász Múzeum előtt, már ragyogóan sütött a nap, mintha nem is december, hanem már március lenne.
A múzeumban visszautaztunk az időben, hogy a keltáktól, szarmatáktól kezdve végigjárjuk gondolatban a Jászság történetét, a jászok eredetét, a korok változásait. Izgalmas előadás segített ebben, kérdéseinkre is választ kaptunk, a mi is megcsillogtathattuk tudásunkat, amikor az elhangzó kérdésekre válaszoltunk. Még dicséretet is kaptunk, annyi mindent tudtunk saját lakóhelyünkről. Felidéztük a 18 jász települést, az ősi jász nyelvet is. A történelemben előrehaladva találkoztunk a Jászság híres szülötteivel: Déryné Széppataki Rózával és Székely Mihállyal. Felidéztük a híres mondát Lehel kürtjéről, a kürtöt is megcsodálhattuk, még érces zengő hangját is meghallgathattuk. Izgalmas volt belegondolni, hány évszázad óta létezik ez a jeles tárgy, a mely a Jászság legjelentősebb jelképe. A foglalkozás végén még megtekintettük az időszakos kiállítást, amely az I. világháború Jászsággal kapcsolatos emlékeit mutatta be. Nagyon érdekes és tartalmas része volt a kirándulásnak a múzeumlátogatás.
Ezután könnyedebb hangulatú szórakozás várt ránk. Irány az Állatkert. Legnagyobb sajnálatunkra az országszerte híres napi pingvinsétát lekéstük. De a többi élmény kárpótolt minket. Izgalmas volt szinte testközelből látni és hallani a nagymacskákat, medvéket. A majmok a fűtött majomházban vidám hancúrozással szórakoztattak bennünket, mint valami akrobaták. Akinek kedve volt, simogathatott nyuszikat, kecskegidákat.
Élménydús napot töltöttünk Jászberényben, a Jászság fővárosában. Jól el is fáradtunk, hazafelé már csendesebb volt a buszon a társaság.
Utolsó kommentek